ENSTORYM.FREEWB.HU

 

Nyűgösen indult a reggelem. A nap sugarai pont a szemembe sütöttek amint kinyitottam a szemeimet, hiszen épp az ablak és a terasz felé fordulva keltem. Elfelejtettem behúzni a függönyt este gondoltam morcosan és nyekkentem egyet. Magamra húztam a takarót de fel kellett kelni valamikor. Anya nem volt itthon, sem apa. Nyári szünet volt, az eleje, vagyis június. Apa külföldön, anya pedig tanár révén még dolgozott. Én pedig itthon voltam valószínűleg egyedül, mert Cornely meg tutira elment itthonról. Felálltam és kinyitottam az ablakot, majd a mellette lévő erkély ajtót. Az egész szobámban ez a berendezés tetszett a legjobban. Ugyanis az erkélyajtó az erkély szélére nyílt, és az ajtó mellett volt az ablak, aminek párkánya kényelmes ülő hellyé volt kialakítva és így, mivel gyakran szoktam nézelődni, az erkély rácsa nem lógott bele az utcára és az előkertbe nyúló képbe. Az ablakban olykor olvasni, vagy néha még rajzolni is szoktam. A fésülködő asztalom elé léptem. Aranybarna hajam egyszerűen borzalmasan állt. Beletúrtam és egy nagyot sóhajtottam. Végig néztem a szobán. Még mindig nem tudtam betelni vele annyira szerettem. Az ajtó teljes mértékben el volt rejte. Egy kis beugróban volt és egy függönnyel volt eltakarva. Az egyik ajtó a szobámban a fürdőbe nyílt a másik pedig egy kis műhelybe ahol néha napján festek. A falam polcokkal volt tele némelyiken könyvek sorakoztak, másikon eméktárgyak sorakoztak, meg egy rakás kacat. Egy másik beugróban volt az íróasztalom telegórva rengeteg színes ceruzával meg minden félével. Fölötte polc azon is elég sokféle hozzám közeli dolog sorakozott. Az ágyammal szembe egy kis tévé volt a falra rögzítve az ágyam mellett pedig egy éjjelipolc rajta a szükséges dolgaim. A mellette lévő szabad helyen ami az ablak és erkélyajtó meg az ágyam között volt nagy pihe fotelek voltak benne. Mikor beteltem a szobám kinézetével és vaníliás fahéjas illatával elkezdtem lebandukolni a lépcsőn. Mikor leértem majdnem felsikkantottam. Klara állt előttem. Kezemet a szívemre szorítottam. De helyettem ő szólalt meg.

-Atyaég Adne! Hát te borzalmasan nézel ki!-mondta mintha hirtelen Draculával találta volna szemben magát és szokásos gunyoros módján kiparodizálta volna. Megforgattam a szemeimet. Mégis hogy festhet egy ember, amikor két perce bújt ki az ágyból?gondoltam morcosan. 

-Neked is jó reggelt Klara! De mit keresel itt, méghozzá, elég korán van...-mondtam dühösen és a pulthoz léptem.

-Adne, közölném hogy 11 óra van, ez mióta van korán?-förmedt vissza rám. Én pedig csak mutatóujjamat ráztam felé.

-Hm, még csak 10 óra 59 perc...-mormogtam. Ő idegesen fujtatott egyet. Én pedig hozzáláttam elkészíteni a reggeli cappucinnomat. Klara nyavalyogva állt mellém.

-Már te is kezded?-mondta idegesen fújtatva, mintha a kislánya rosszalkodna. Kérdő tekintettel néztem rá.-Kávézol? Tomot le se lehet róla beszélni...borzalmasak vagytok...-legyintett lemondóan, de én szúrósan pillantottam rá.

-Nem kávé! Cappucino...-mormogtam és miután kész lett leültem az asztalhoz és elővettem egy zacskó kekszet. Azt mártogattam a forró italba és eszegettem meg. Klara is kiszolgálta magát a kekszből. Én szépen lassan elfogyasztottam a kávét meg a kekszeimet. Aztán felmásztam a szobámba. Klara követett. Első dolgom a fésülködés volt aztán magamra öltöttem kényelmes ruhát. Klara kényelembe helyezte magát az ablakomban. Nem is Klara lenne!gondoltam és megforgattam a szemem amikor megláttam. Épp egy könyet olvasgatott de amikor megjelentem úgy látszott hamar megunta mert egy széles grimasszal tette le és kelt ki a magán helyemről. Én összefont karokkal néztem felé.

-Na és minek köszönhetem a kora reggeli látogatást?-kérdeztem félrebillentve a csípőm. Klara cinkosan elmosolyodott.

-Már nem is örülsz nekem?-felelt kérdéssel a kérdésemre és színészien lebiggyesztette ajkait. 

-Ilyet nem mondtam-sóhajtottam-De azért ne csinálj rendszert ezekből a korai látogatásokból...-próbáltam fenyegető hangnemet megütni, de bizonyára nem sült ki jól, mert felnevetett. Igen ő aztán nem fél semmitől, főleg nem tőlem. -De most komolyan! Miért jöttél át!? -fordítottam tényleg komolyra a szót. Ő egy kis üveglovat mószerolt amit az egyik polcomról vett le. Új szerzeményem volt, Monacoból hozta apa.

-Ömm....csakúgy...tudtam hogy ma egyedül leszel itthon miért ne jöhetnék át?-nézett rám, tök ártatlanul, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

-Máskor is szoktam egyedül lenni és akkor nem szoktál átjönni...-tettem a csípőmre a kezem és ferdén néztem rá.

-Hát most jutott eszembe!-nevetett fel.

-Nem is te lennél!-forgattam meg szemeimet, de aztán rámosolyogtam - Na és, mit csináljunk ha már így rám köszönt a szerencse!?-öltöttem rá nyelvet és beletúrtam a hajába. Ő felnyavalygott de csak megrántotta a vállát. Aztán kiment az erkélyre és úgy láttam gondolkodik. Hát nem bántam, hadd gondolkodjon úgyhogy én csak kimentem mellé és vártam miféle fajta ötlettel áll majd elő a barátnőm, elvégre ha már áttolta a fenekét, álljon is elő valami jó ötlettel.