ENSTORYM.FREEWB.HU

 

Reggel tízre sikerült elkészülnünk. Klaraék házánál találkoztunk 10:10-kor majd elindultunk gyalog a reptérre. Corny teljesen remegett ahogy megpillantotta Tomot amaz meg egy sármos mosollyal köszöntötte mire a drága hugom teljesen elpirult. Úgy döntöttem inkább Klaraék előtt haladunk hogy szegény ne érezze ennyire zavartan magát. Szótlanul és izgatottan haladtunk. Mindenkin éreztem a feszültséget és az izgatottságot. Ugyanezeket magamon is. Elvégre én voltam a főszereplő, nekem írták a levelet és fogalmam sem volt mi ez az egész. A repülő térre értünk a feladat már csak nehezült mert sehol nem láttunk Xxx nevű gépet. Egy stuardes állt a segítségünkre.

-Ariadne Arkon?-kérdezte. Teljesen megremegtem. Fogalmam sem volt honnan tudja a nevem. Bólintottam. -Jöjjön-vigyorgott. Istenem nem tudtam mit csináljak teljesen remegtem. A stuardes egy kicsi géphez vezetett és felkísért. A gép oldalára fel volt festve a három x. Gondoltam, akkor biztos jó helyen járunk. Elfoglaltuk az ülőhelyünket. Egy nagyot sóhajtottam.  Corny mellé ültem és a mellettünk lévő sávban voltak Klaraék. Amikor ugyanaz a stuardes elhaladt mellettünk szóltam neki.

-Elnézést de ön honnan tudja a nevemet és hogy melyik géppel utazok?-kérdeztem és előrébb hajoltam. A stuardes csak vigyorgott.

-Tudom, és kész-mondta és tovább állt. Kezdtem ideges lenni és ez meg is látszott rajtam ugyanis a háta mögött egy erőteljes grimaszt vágtam. Klara a szája elé kapta a kezét visszatartotta a nevetést. Én pedig egy újabb kérdést megfogalmazva kiáltottam a stuardes után.

-És önt hogyan hívják? Van egyáltalán pilóta?-rikácsoltam, azt hiszem, idegességem, kivételesen nagyon látszódott rajtam. A kis függönyke mögül megint előbukkant vigyori kis pofija, amit egyre jobban utáltam.

-Én vagyok a pilóta, a nevem pedig Ketty! Végre nyugodtan megférsz a székedben?-vigyorgott önelégülten, és grimaszolt egyet. Aztán leült, majd elkezdtünk felszállni. A gép eléggé tragacsnak volt mondható és kicsi volt, mintha pont négyünknek tervezték volna. A bemondóban elrikácsolt ő is valami szöveget hogy a pilótát menet közben nem lehet zavarni...stb, inkább oda sem figyeltem. Corny felé fordultam aki az ablakból lesett kifelé. Vállára omló elefántcsont színű haját láttam csak ami szögenyenesen terült el a lapockájáig. Könyökölt és valamin nagyon gondolkodhatott.  Hátradőltem a székemben. Most nem vetettem pillantást Klaraékra. A kezemnek támasztottam a fejem és kifújtam hangosan a levegőt. Behunytam a szemem. A karomon színes hajgumik hada sorakozott a másik pedig levehetetlen oszlófélben lévő karkötőkkel volt megrakva. Aranybarna tincseim szabadon, frissen mosva értek a mellkasomig. Lusta voltam reggel összefogni. A cipőmre bámultam ami egyenlő volt egy tiszta bakanccsal. Arra gondoltam hogy mire hazaérek vehetek majd egy újat. Sóhajtottam. Hosszú farmergatya volt rajtam. A repülőn meglehetősen hideg volt pedig kint nagyban tombolt a nyári hőség. De kitudja hogy ahová megyünk éppen jégkorszak lesz-e vagy globális felmelegedés? Tehát az utunk első fele csendesen telt. Olykor fel-felfigyeltem arra hogy Tom és Klara hajba kap valamin de aztán ők is elcsitultak. Eléggé uncsi volt. A zsebemben ott lapultak a picire összehajtogatott levelek. Meg kell mondjam őszintén: Aggódok.