ENSTORYM.FREEWB.HU

 

 Reggelünk zűrös volt ,ugyanis Ketty hamar jött. Nagyon korán volt, úgy éreztem alig aludhattam egy két óránál többet, vagy csak ilyen rosszul megy az alvás!? A mocorgás és a kiabálás forrása odalent Ketty volt. Mindenki morogva és nyűgve kelt hogy mi a fene ez a lárma? Én kiugrottam az ágyból mikor meguntam a serpenyőn lévő csörömpölését a fakanállal. Kirántottam az ajtót és leordítottam:

-KUSS!-mondtam és bevágtam az ajtót. Ketty pedig annak örömére hogy felkeltünk feljött és benyitott kopogás nélkül!

-Jó reggelt, igyekezzetek mert indulunk!-vigyorgott.

-Hova is? Amúgy meg köszi hogy bekopogtál-nyűgött Klara és hozzávágott Kettyhez egy párnát a sok alól aminek a fele már a földön volt barátnőm éjszakai mesterkedésének hála.

-Majd meglátjátok! Ne feledjétek hogy nem nyaralni jöttetek hanem küldetést végre hajtani, most pedig igyekezzetek az öltözéssel lent várok mindenkit!!!-mondta és becsukta az ajtót. Én szokásomhoz híven kiparodizáltam Kettyt cicababás beállással és nyávogós hanggal. A többiek nevettek. Tom állt fel utánam elsőnek és hozzá látott a készülődéshez.

-Na hajrá emberek!-ágyazott be. Eltátottam a számat hogy milyen srác az aki nyűgés mentesen felkel az ágyból és meg is ágyaz rögtön!? Követtem a példáját majd elsőként bezárkóztam a fürdőbe és elkészültem. Utánam Tom menekült majd Cory és végül Klara vonszolta be magát. Lassan lettünk kész és Ketty egy széken ülve keresztbetett lábbal a körmeit vizsgálgatva várt bennünket hippis jelmezében.

-Mi tartott eddig?-mondta szemrehányóan.

-Mi tartott!?-pattant föl Klara. Körülbelül ugyanúgy idegesítette őt is a Ketty viselkedése mint engem, csakhogy ő ezt Ketty felé ki is engedte magából. Mondjuk Klara mindenkinek megmondja a tutit, nem érdekli hogy ki mit gondol róla és ki mondd mindent amit gondol másokról.-Bocsáss meg kisanyám de szerintem neked még a két óra is kevés lenne az elkészüléshez! Huu a megérkezésnél valami extra gyorsaság lehetett, de tutira a ruhád alatt volt ez az ócska jelmez! Szóval fogd be a pofád örülj hogy hamarabb elkészültünk mint kell és mutasd azt a nyamvadék fontos utacskádat amivel annyira hűhózol itt nekünk!-mondta mire Ketty olyan kiábrándult fejet vágott hogy nagy nehezen tudtam csak vissza tartani a nevetést ami ki akart törni. Bár Klara elég furán fogalmazott, mégis hatásos volt. Úgy láttam hogy Coryék is így vannak ezzel. A kis stuardes pedig remegve felállt és elindult viszont nem menekül Klara szigorú pillantásai alól, amit egyenesen a lányra meresztett nagyon nagyon egyenesen és egy pillanatra sem nézett oldalra csak Kettyre és mindvégig szigorúan és dühösen jelezve: Azt csinálod amit mondok vagy megbánod! Kimentünk az ajtón és Ketty után vetettük magunkat a nagy dzsungelben. Mindannyiónkon hátizsák volt, természetesen kicsi túrahátizsák, amibe összeszerelkőztünk néhány szükséges dolgot ami kell esetleg a küldetéshez. Persze az iránytűt nem felejtettem a házban. Kivételesen Klara ment elől ezért most nem tudtam megfigyelni Ketty gesztusait, de Klara válla fölül észlelhettem hogy a stuardesünk most nem riszálja úgy a hátsó tájékát és nem mórikálja magát és nem cicózza a haját! Kishíján leesett az állam. Ketty tökéletesen szalmaszőke hajjal volt megáldva, mintha a legujabb fényesítő samponnal mosta volna, valami extra módon stuardesen összetűzve volt, csak a sapi hiányzott, ehelyett valami indiános szalag féleség volt a fejére húzva egy rózsaszín virággal és valamilyen madártollal tarkítva. Az öltözéke a meleg időjáráshoz való indiánékéhoz volt hasonló, barna bőrdarabok, a felsője félvállas és top jellegű a hasa nem volt takarva, viszont a teste sok színes mintával festékkel volt tele kivéve az arca. Az alsó egy szoknyaszerűség volt, az is bőr és valami extra mini. Szintén a lábán valami bőrboka védő féleség volt amúgy mezítláb járkált. És mindezekben gyöngyök tollak és mindenféle cuccok amiket ellehet képzelni. És a bőre. Valami szuper fehér ahhoz képes hogy itt ilyen indián féleségként él. Volt rajta egy csomó nyaklánc és karkötő az ujjai vékonyak voltak, dereka keskeny és soványka volt de kellőképpen. A combja elég vastag volt, viszont az alsó lábszára vékony, mint egy sportfutóé. Legalábbis engem erre emlékeztetett.  Szeme üres kék, ami már majdnem szürke volt, szája pedig fakó rózsaszín. Orra pisze volt és az arcán megjelent néhol egy két pattanás jellegű folt féleség. Hirtelen arra eszméltem fel hogy valami nagy világosságba érünk mert eddig a fák között nem tört át sok fény. Csak láttunk és kész. Most pedig vakítóan világos volt minden de pillanatok alatt hozzászoktam. Valami indián faluféleségben járhattunk sok sok hippikannibálKettystuardeses emberekkel akik minket bámultak. Azt hittem Ketty megáll elkiáltja magát hogy Roham! és az emberféleségek rögtön ránk vetik magukat és feltesznek a nyársaikra, de nem csak mentünk tovább a faluban ahol néhol állatok voltak néhol játékos kölykök máshol tűz parázslott vagy épp a helye volt. Egy nagy sátorhoz értünk. Lehajoltunk hogy bemenjünk. A sátor közepén ott ült egy hapsi. Valami irtó csúnya volt és olyan öntelt beképzelt fejjel nézett minket mint aki a a vacsiját méregeti. Megálltunk. Ketty meghajolt és valami idegen nyelven kezdett makogni az embernek. Ekkor meghűlt bennem a vér, éreztem hogy szédülök. Közben felforrt a vérem Kettytől. Hirtelen tört rám az érzés, és nem tudtam miért. 

-Valami baj van?-kérdezte és most az egyszer aggodó pillantásokat vetett rám,kedves volt a hangja és nem vigyorgott.  Te jó ég! Sokkolódtam. Ez már ijesztően rémesen hangzik. Megcsóváltam a fejem.

-Nem....nem...dehogyis! Csak egy kicsit...megszédültem. Tudod, Ketty, hányingerem van tőled...-nyögtem ki végre. Egyszerűen le voltam szívva amikor a közelemben volt, és gyűlöltem. Ketty felém mordult.

-Én kedves vagyok veled, te meg így viszonyulsz hozzám? Kellett nekem idehoznom téged te kis...-hörgött felém, de ekkor a hapsi félbeszakította.

-Elég legyen! Ez nem a vita helye! Itt erre ninc sszükség! Nem ezért jöttetek, most pedig térjünk a lényegre!-mondta.

-Térjünk! Térjünk na hajrá, told a cuccot!-mondtam felé grimaszolva. Ő megforgatta a szemeit. A saját nyelvén makogott valamit mire előjött egy elbűvölően szép lány az oldalán egy irtó helyes sráccal. Leesett az állam. Legalábbis belül kívül szerencsére nem. Lehet lesz itt még valami jó is gondoltam reménykedve remélve, hogy a páros nem egymásba szerelmes. De hamar rá kellett jönnöm, hogy a lány és a fiú utálja egymást. Testvérek. Ezt a mi nyelvünkön értettem, mivel a mi nyelvünkön beszélgettek a pasassal a lány kicsit fennhangú volt. Nem tudtam mi lesz. Elkezdődik e még ma vagy sem. Izgultam. Kalandozni akartam. Átélni rengeteg emlékezetes, vicces veszélyes, fantasztikus pillanatot. Azt akartam hogy ez a küldetéses kirándulásos fene jó legyen. Ha már eljöttem. Mivel a beszélgetésük túl hosszúra sikeredett, megelégeltem és előreléptem a trónus elé. - Idefigyeljen! Nem azért jöttem hogy hallgassam a vitákat meg a maga kis summogását másokkal! Nem ezért ,,küldtek" ide szóval hadd halljam, mi lesz a feladatom, tunk és induljunk már el! Nincs kedvem egész nap itt ácsorogni!-ripakodtam rá. Úgy éreztem át ragadt valami rám a Klara tulajdonságaiból. Mind a hárman kikerekedett szemekkel néztek rám. És én is. Meglepődtem. Eléggé. Az ember aki a trónuson ült felém fordult.

-Türelem! Ha így folytatod akkor soha nem mondunk semmit neked és ácsoroghatsz itt sokáig!-morogta én pedig amikor elfordult kiparodizáltam őt is mint ahogy Kettyt szoktam. Majd visszaléptem a társaságunkhoz.