ENSTORYM.FREEWB.HU

 

Egyszercsak bepattant az ajtó és Ketty állt a résben. Eltátott szájjal meredten ott maradt a helyén. Klaraval gyors pillantást vetettünk egymásra és a vödrökre. Egy kicsi víz neki sem árthat nem?A következő lépés pedig szerintem kideríthető. Ketty hangosan visított de aztán morcosan ránk szólt.

-Ti... mit műveltek....-nem hagyhatta abba. Drágalátos szófosó barátnom megelőzte.

-Mi csak felmosunk...Ráadásul élő felmosó rongyokkal... Hogy tetszik az ötlet? Szerintem eléggé tetszhet mert úgy látom te is csatlakoztál már!-kuncogta el a végét mi pedig ismét hangos kacarászásban törtünk ki. Ketty bosszúsan dünnyögött valamit. -Na és felmosó rongy elvtársnő minek köszönhetjük szívélyes látogatását?-hajolt meg Klara. Én már pukkadoztam Tom pedig a vödör mögé rejtve arcát próbálta vissza tartani feltörö hahotáját.

-Igazán szívélyes tőletek hogy rendbe teszitek a házat, elvégre tudni illik nektek is jobb úgy, de azért engem nem kellett volna bevenni a drága kis csapatotokba!-mondta és ő is a haját mószerolta pedig az már a rosszabbnál sem állhatott volna rosszabbul.

-Milyen igaz! Nem is illik közénk egy ilyen hippi...-mondta Klara gúnyosan végig nézve Kettyn. Tom ezt már nem bírta tovább berohant a fürdőbe. Gondolom hogy kiadja magából. Én püffögtem egyet mert ez már nem maradhatott bennt. Ketty fülig pirult és morcosan nézett Klarara.

-Nem vagyok hippi...!-mormogta.

-Akkor mi kannibál? -röhögte el magát Klara. Ketty egy hangos nem visítással tudatta vele hogy mekkora pimasz gyerek. -De még mindig nem tett választ a kérdésemre hogy miért jött!-emelte fel fenyegetően a vödröt Klara amiben már nem is volt víz de Ketty mégis hátrált.

-Én vagyok értetek a felelős elvégre én voltam a gép vezetője. Meg néztem hogy minden rendben van e.

-Miért milyen ha nincs rendben valami?

- Az olyan hogy mondjuk találtatok patkányt vagy kígyót a házban. Ami esetleg mérgező, vagy esetleg valameikőtök lesértül...soroljam még?

-Kösz nem kell. De vannak itt több vadorzók is mint te? Ezek szerint...

-Persze! És hamarosan ti is találkozni fogtok velünk, de nem vagyunk sem vadorzók,sem hippik sem pedig kannibálok!-mondta és bezárta az ajtót. Biztató gondoltam. Örültem hogy Klara rendezte le a Kettyvel való beszélgetést. Tutira nem álltam volna meg hogy be ne szóljak neki. Elvégre nekem már elegem volt a csajból. Idegesített a beképzelt kis viselkedése ami most is megjelent rajta, ugyanis amíg Tom jelen volt állandóan illegett billegett és piperkőc módra csinosítgatta magát - már ahogy lehet - És az a nyávogos kis hang....meg alapból nem volt szimpi az sem hogy már tudta a nevem és hogy rajol azzal hogy ő mindent tud! Meg hogy ő a drágalátos felelős értünk aki megvédhet egy patkánytól amikor szerintem syrva ugrana Klara ölébe ha meglátna egyet khm...bocsánat a Tom ölébe. Hát igen, meg vannak a véleményeim másokról ez szent igaz. Na de térjünk vissza hozzánk a fazonok kifigurázásából. Klara elkezdte a felmosást ami már háromnegyedig meg volt, Cornely elégedetten jött ki a fürdőből és már látszott hogy minden csillog, Tom pedig már egy ideje egy fogantyúval babrált. Mikor ellenőriztem hogy Corny lefeküdt a kanapéra, Klara pedig elméjült a felmosás ,,örömeiben" odamentem Tomhoz és firtató tekintette lbámultam mit ügyködik.

-Öhm...mit csinálsz?-pillantottam rá ferdén. Huh, nagy teljesítmény hogy józanul tudok viselkedni egy ilyen helyes srác közvetlen közelében. Azért azt mégsem tudtam megállni hogy ne tűrjem a fülem mögé a hajam.

-Próbálom megszerelni ezt a fogantyút-mondta teljes odafigyeléssel a munkájára. Csípőre tettem mindkét kezem és kicsit hátrébb húzódtam.

-De hát minek? Nem kell rajolnod az ügyességeddel, fogantyú nélkül is ki lehet nyitni!-löktem félre az egyik karommal és a szekrény alulsó felénél kinyitottam a szekrény ajtaját. -Látod?-pillantottam rá elégedetten.

-Persze, ezt én is tudom, ne nézz szőkének! -vigyorgott. Az ajkamba haraptam. Az a vigyor! gondoltam elolvadva de megmakacsoltam magam hogy nem dőlök be neki. -De mégis jobb ép állapotban használni nem?

-Lehet, de ha van lehetőség arra hogy ép nélküli állapotban is tudjuk használni nem muszáj minden áron megjavítani!-okoskodtam és Cornyra pillantottam aki épp most kapta el szemeit rólunk. -Áh értem...-legyintettem mire kérdő szemekkel nézett újra rám. A füléhez hajoltam. -Szóval ezzel akarsz bejönni a hugomnak!? -suttogtam gúnyosan majd a hátára veregettem. -Ne aggódj bírja a tudor fazonokat-mondtam és leültem Corny mellé. Klara is miután végzett lezuttyant és ismét grimaszosan pillantott báttya felé.

-Ez meg mit művel?-mondta erőteljes gúnnyal. 

-Mit is?Épp próbál bejönni a hugomnak!-mondtam halkan hogy a másik kettő meg ne hallja. Jól van, sajnáltam Cornelyt egy kicsit hogy így kiparodizálom de hát mit vár az ember egy 17 éves lánytól aki mellett ott ücsörög legjobb barátnője akivel egészségesen lehet beszélni ilyen dolgokról? Corny csak tovább babrált az asztal kis tokjában talált könyvvel míg Klara egy újabb grimaszt vágva csak ült tovább. Én pedig felálltam és felcipeltem a szobába a saját cuccomat majd nekiálltam bepakolni a szekrénybe. Mindenkinek megágyaztam, de előtte jól kiráztam az ágyneműket és a huzatokat az ablakban, hallgatva Ketty tanácsára, mert nem volt kedvem éjszaka egy dühös emberevő csótányfélével  találkozni az ágyamban. Aztán az ablakot nyitva hagytam az ágyakat meg leterítetem plédekkel amik szintén mellékelve voltak a szekrénybe. A kandalló mellett kis piramisban sorakoztak a fák és egy kis gyújtó is vol mellette. A hellyel én már kezdtem meg is barátkozni. Nem tudtam hogy a többiek hogy állnak vele de nekem tetszett. Lassan lebandukoltam a lépcsőn és arra a látványra számítottam amint Tom még mindig okos képet vágva bütyköli az izét. De nem. A foganytú nem volt a helyén, ott volt a polc alatt Tom pedig Klara mellett ült a dívány szélén. Gonosz Klara gondoltam amint megpillantottam a hugom olykor Tomra vetődő tekintetét és a fiú bágyadt nézését mert valószínüleg gondolatban messze evezget egy hajóban az én drága kis hugommal. Odamentem és felrántottam Klarat a csuklójánál fogva.

-Gyere, ne zavarjuk őket-mosolyogtam rá és felvonszoltam a szobába majd leültem az ágyra. Klara élvezettel szippantotta be a friss levegőt ami kintről áramlott be. Bezártam az ablakot. -Neked hogy tetszik a hely?-nyúltam el a saját ágyamon. Ő csak nekidőlt a párnahadaknak és feltette a cipős lábát az ágyra. 

-Elmegy... de így, hogy itt van Tom...-mondta gondterhelten.

-Most meg mi van?  Így is tök jót szórakoztunk a vödrökkel, mellesleg ha sikerül produkálnia valamit Cornelynél nem kell aggódnunk miattuk!-kacsintottam barátnőmre de ő csak megingatta a fejét egy kissé szomorkásan.

-Ismerem én Tomot Adne! És leginkább a hugodat sajnálom az egész ügyben...-mondta. A ajkába harapott. Sejtettem mire gondol ,, ezt talán nem kellett volna" valami ilyesmi lehetett. Felkönyököltem és kérdő szemekkel pillantottam rá. Kérdeznem sem kellett tudta mit akarok: magyarázatot. -Neki nem a hugod az esete. Érted mivan ugye? Vagyis nem szereti Cornelyt. Viszont szegénykén látszik hogy oda van az én hülye bátyámért. Mellesleg...szerintem minden lány odavan érte rajtam kívül. -nézett rám. Hát igen. Tudtam hogy most rám gondol kihangsúlyozottan. Sóhajtottam. Én leginkább szegény Coryt sajnáltam az egészben.  Klaranak igaza volt. Corynak tényleg kevés esélye van. Nincs megérve Tomhoz.  Mellesleg Tom minden lány szívét egyszer kétszer használja föl ami tényleges nővadászságra vall. Mondjuk ezt az elvet a hugom  is ismeri, mégsem tud ellenálni a csábításnak. Régebben mikor még úgy mindent elmondtunk egymásnak angyali tesók révén, ő mindig csak Tomról és a maga kis szerelmes szívéről áhítozott. Velem ellentétben. Én állandóan lázongtam minden hülyeség ellen és panaszkodtam. Persze egymás problémáival mit sem törődtünk, mégis jólesett kiadni őket magunkból. Most pedig tudtam, hogy Corynak megint erre lenne szüksége a saját érdekei révén. Nem mert az enyémekre kíváncsi. Nekem úgyis ott volt Klara. De neki én számítottam egy legjobb barátnőnek. Másoknak nem tudta odaadni bizalmát. Sokszor megjárta már így. Én viszont nem viszonzom ezt az akaratát és ez bántja. Viszont előbb utóbb muszáj lesz ha nem akarok depressziós testvérrel élni.

Tehát Klaraval csak ültünk némán az elkövetkező néhány percben. Lentről viszont egyre többször beszélgetésre lettem figyelmes. Gondoltam hogy nem Ketty jött meg. Felkeltem és Klarara néztem. Aludt. Elmosolyodtam és lábujjhegyen az ajtóhoz lépkedjek hogy halljam mit beszélgetnek.

-Neked volt kedved jönni?-ismertem fel Tom hangját.

-Annyira nem de...-a hugom elhallgatott. Igen, én tudtam mit akar mondani.

-De mi?-igen, ez a szokványos kérdés.

-Mindegy...az...nem lényeges-sóhajtott Cory. Tom is csöndben ült egy darabig de aztán megszólalt.

-Rendben, ha nem szeretnéd ne mondd el. De csak úgy a beszélgetés kedvéért, szerinted milyen vagyok? Mármint egyesek azt mondják ,,nőcsábász", ilyesmi....Neked, mi a vleményed?-kérdezte. A szám elé kaptam a kezem. Visszakellett tartanom nehogy felröhögjek. Cornely meg is tette.

-Nem ismerlek annyira Tom, de remélem hogy nem vagy olyan...-elképzeltem ahogy a hugom kishíján elpirul és mosolyog. Tom is felkuncogott.

-Akkor rendben.-mondta. Ennyinél abbahagyják...pff. Egy ideig csend volt aztán hevesen dobogni kezdett a szívem. Kikukucskáltam rejtekhelyemről és láttam hogy Cory kezében még mindig a könyvecske van. Tom pedig arra nézelődik.-Szereted a könyveket?-kérdezte. 

-Igen, de olvasni nem annyira. Inkább a borítók érdekelnek!-felelte a hugom.

-Érdekes...ilyesmiről még nem hallottam...

-Miről?-értetlenkedett a húgom. Esküszöm, pofán csaptam magam, azért ennyire nem kéne szőkének tettetnie magát...

-Hát olyanról hogy valakit csak a borító érdekel...

-Ja igen...-nevetett fel Cornely zavartan.-Olvasni nem szeretek, az unalmas, viszont a borítók különlegesek, és felkeltik a figyelmemet. Inkább a kreatívoskodás felé húzóckodok a halmazábrában-mosolygott Tomra. A srác viszonozta.-És te? Szeretsz olvasni?-kérdezte. Tom felröhögött.

-Dehogy szeretek! De a képregényeket sem...az olyan kisgyerekes és gagyi...Megaztán nem vagyok valami fantáziadús...-mondta némi fintorgással és grimasszal Tom. A hugom csak bólintott, nem szólalt meg. Izgi...forgattam meg szemeimet. Ekkor rájöttem, hogy nagyon gyerekesen viselkedhetek, hogy a húgom után hallgatózok.  Vajon mennyi az idő? Fogalmam sem volt ugyanis az órám nem járt. Már izgultam milyen lesz a küldetés és milyen nem kannibálokkal fogunk találkozni, hogy Ketty szavaival érjek. Visszamentem a szobába. Klara még mindig aludt. Mivel nem volt jobb ötletem, meg kellett zavarnom a párt.

-Sziasztok!-ballagtam le a lépcsőn és mögöttük a kanapéra könyököltem.-Mit csináltok olvasgattok?-kérdeztem hol Coryra hol Tomra nézve. Tom grimaszolt Cory hevesen megrázta a fejét.

-Mit gondolsz? Hát így ismersz te engem? Szégyen!-legyintett. Felállt és letette a könyvet az asztalra. -De ma mit fogunk csinálni? Itt ülni is unatkozni?

-Hát ti ketten unatkoztatok itt lennt? Édes kettesben?-kerekedtek ki szemeim. Tom hátrafordult.

-Tessék? Adne, ne ugrass...-mondta Tom. Eléggé furán hangzott, ezért kezdett felötleni bennem a gyanú hogy Tomnak a külseje jó, de belül eléggé idétlen személyiség. Én hátrébb álltam és legyintettem.

-Na mindegy, hagyom a társaságot pá!-mondtam és visszamentem a szobába. Nem volt kedvem maradni, egyáltalán. Túl szánalmasak voltak ahhoz.