ENSTORYM.FREEWB.HU

 

Először is berontottam a raktárba és kerestem egy megfelelő méretű és férőhelyű bőröndöt. Aztán felcipeltem a lépcsőn. Klara előttem ment és kinyitotta nekem az ajtót.  Ledobtam az ágyamra és feltártam a szekrényt. Egy nagy sóhaj hagyta el a számat és csípőre tettem a kezem. Klara félretolt és ügyködni kezdett a szekrényemben. Elővett egy nagy ruhakupacot és ügyelve a szokásomra, nem dobta le hanem óvatosan letette az ágyra.

-Ezekből válogass szerintem! Ebben van hosszú és rövidujjú! Hány napra is megyünk?-kérdezte végül és elém tolta a levelet. Elkezdtem olvasni. Megvakargattam a tarkóm.

-Hát azt éppenséggel nem írja...-mondtam elgondolkodva. Klara dühösen fújtatott. A ruhakupacot beletette a bőröndömbe. Ezen elcsodálkoztam. Látván értetlen pofámat magyarázni kezdett, de azért hogy az idegeimre menjen, kezdte egy Klara sóhajtással és nézéssel. Összekulcsolta a kezét és kiropogtatta.

-Logika!-ütögette meg a fejét a mutató ujjával.-Nem a küldetést írja?? Azt kell teljesítenünk, és nem szabott határt. Valószínűleg a levél feladója is ott lesz nem? Elvégre gondolhatunk erre is mert nem árult el semmi a levélben! Mármint a szigetről! És akkor amíg nincs kész a feladat, addig valószínüleg nem jutunk haza. Szóval kell egy pár cókmók, hidegre melegre ruha!-mondta elgondolkodva. Most rajtam volt a sor hogy sóhajtsak.

-Akkor azt hiszem hozok egy másik bőröndöt...-puffogtam. De ő csak ingatta  a fejét. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz rá hallgatnom, elvégre mindig Klaranak van igaza ha engem kérdez valaki. Megvakargattam a tarkómat ismét, majd megnéztem miket rakott Klara. A legszükségesebb dolgok mind benne voltak, ruhák, pulcsik, nadrágok és elő sorban alsóneműk. Persze a pipere cuccokra is gondoltam, azokat a bőrond első zsebébe raktam, Klara módszerrel vagyis rendszerezés mentesen. Aztán leültem egy nagyot pöfékelve. Meglepődtem magamon, mert nem tudtam, hogy hogy is lehettem ilyen gyors. Elvégre most nem vettem számba a színeket, a mintákat, a stílust, a divatot, és semmit. Elkaptam volna a Klara vírust?A tünet eléggé arra utalt, bár a hajtogatás azért nem maradt ki. Jó a vasalás igen. De mondjuk most szinte minden ki volt vasalva úgyhogy mindegy. Kezdtem rájönni arra, hogy Klarat miért idegesíti annyira a rend mániám. Aztán gondolkodni kezdtem, mi maradhatott ki. Bementem a fürdőbe, és szétnéztem. Amit még szükségesnek véltem bepakoltam, majd visszaérve a szobába a barátnőmre néztem, aki megint az üveglovammal babrált. Behúztam a cipzárt és leültem. De aztán rögtön felálltam és lerohantam. A cipők begyűjtését átgondolva sok minden jutott még az eszembe, ezért át kellett pakolnom az egész motyómat. A végére sikerült behúznom a cipzárt és egy nagyot szusszantva lehuppantam az ágyra.

-Na, kész?-kérdezte Klara és visszatette a helyére a lovat majd odasétált az ágyam elé. Bólintottam. -Szuper vagy! Rekord idő! Ráadásul sikerült nem mindent méretre pontosan kivasalgatnod és behajtogatnod előtte, hogy még centire pontosan tökéletes legyen-vigyorgott.

-Neked meg abból kéne rekordot állítani melyik lesz a legtovábbtartó pakolásod!-próbáltam visszavágni és kinyújtottam rá a nyelvem. Erre ő hozzám vágott egy párnát én meg visszadobtam rá.

-Átjössz hozzánk? Én is nekilátok akkor már!-mondta és visszadobta a helyére a párnát. Bólintottam és felkeltem. Lecammogtunk a lépcsőn, én a zsebembe dugtam a telefonom, majd bezártam a lakást és az utca végére sétáltunk Klaraék házához. Mindig csodálattal töltött el a ház aranyos kinézete és a kedves kis színe. Olyan kedves, narancssárgás volt, mint a naplemente, barna ablakkeretekkel. Viszont ahelyett hogy kinyitotta  volna a kaput, bemászott a kerítésen.

-Jössz már? Nincs nyitva és nem fogom kinyitni neked!-fenyegetőzött a kerítés tetejéről. Hihetetlen energia bomba volt, és mind emellett egy lusta kis malac. Eleinte megforgattam a szemeimet, de nem volt menekvés. Végtére elvigyorodtam és mellé másztam, majd egyszerre leugrottunk. -Látod? Így legalább nem rontom el a zárat!-mondta vigyorogva. Na persze, és az örök optimizmus és a realitása. Felnevettem és megpaskoltam a hátát.

-Nem is te lennél Klara!-mondtam mosolyogva. Beléptünk a házba. Emeletes volt, de fönnt csak a bátyja lakott. Egyelőre két szobát uralt, egyik volt a raktára a másik a rendes szobája, ahol Tom káosza rendszerint uralkodott. Mindig. Klara elvezetett a szobájába. Leültem egy fotelba és megvártam amíg ő is behozza a bőröndjét. Szerintem nem nagyon foglalkozott a rekorddöntéssel, mert a szokásos módján pakolt. Körülbelül ugyanazokat amiket én csak Klaras holmikat. Aztán jöttek a tisztasági cuccok azokatis csak bedobálta nem töltögetett különösebb zsebeket. Hozta a cipőket bezacskózta és bedobta, majd behúzta a cipzárat.

-Kész! -jelentette ki harciasan. Eddig csak azt néztem hogy hogy pakol, de aztán szokásomhoz híven megint körülnéztem a szobájában. A falak olyan kellemes naplemente sárgák mint a házuk, és fekete csíkokkal és hatalmas virágokkal megfestve. Nemcsoda, hiszen az édesanyja művész, az apja pedig fafaragó. A szoba kicsi volt, a sarokban volt az ágy, mellette egy éjjeliszekrény, amellet fotel. Az ágy mellett volt az ablak, és vele szemben egy komódon a tévé. A komód mellett volt az íróasztala fölötte a plafonig nyúló polcokkal roskadásig tele rakva és amellett az ajtó. A szabadon maradt falnál volt a szekrénysorozat, ahol tartotta a ruhákon kívül az ágyneműt is. Aztán mégegy fotel és előte egy asztalka. Kicsi volt, és mégis minden megvolt benne ami kell. Nekem sokkal több kacatom volt, és sokkal nagyobb szobám. De a Klaraé, Klaras volt, az enyém hozzám hasonlított. De ez így volt rendjén. Ellentétek voltunk és tökéletesen megvoltunk egymással. Ekkor rám nézett egy gúnyos mosolyt csípve az arcára.-Megvicceljük Tomot?-kérdezte. Mindig is kalandvágyással töltött el a bátyjának az agyára menni. Rakoncátlanak voltunk, és sosem mulasztottuk el a lehetőséget, hogy a testvéreinket valahogy hülyítsük egy kicsit. Bár az én esetemben más volt ez, mert nekem húgom volt, aki hisztisebb egy idősebb fiúnál. Ezért inkább csak Tom esetében követtünk el csínyeket. Megrántottam a vállam, de már alig vártam.

-Mire gondoltál már megint?-kérdeztem gyanúsan méregetve a barátnőmet.

-Majd meglátod!-mondta és megragadta a karomat és kipördített a szobából, majd ,,felvonszolt" a lépcsőn egyenest a bátyja szobájába. Ennek nagyon vicces szaga volt.