ENSTORYM.FREEWB.HU

 

A gép leszállt teljes nyugalomban és most ütődés mentesen. Viszont legbelül még mindig bizsergett bennem az a kíváncsiság hogy vajon útközben mitől rázkódtunk meg olykor.  Miután visszamentünk a gép zárt részébe Ketty rögtön megjelent a leszállás után és vezetni kezdett minket. Mi persze előbb még összerámoltuk a cuccainkat és az én vezetésemmel Ketty után lépdeltünk. Egy ajtón át vezetett minket és lelépcsőztünk egy icipici leszállóhelyre. Aztán a lány eltűnt. Valami dzsungel kellős közepén lehettünk. Négyen álltunk tehetetlenül mellettünk egy nagy gépel. Aztán hirtelen valami hihetetlen Kettyhez hasonló vadorzó ruhás emberke ugrott elénk. A stuardesnek nyoma sem volt, vad bőrébe öltözött csinos, fiatal lány toppant elénk. Valahogy úgy éreztem, Tomnak csorog a nyála.

-Gyertek utánam!-mondta. Sóhajtottam és elindultam utána. Most komolyan átöltözött egy dzsungel kedvéért?méltatlankodtam magamban. Olykor hátra pillantottam és láttam barátaim firtató tekintetét ahogy a tájat pásztázták. Meg kell mondjam őszintén, arra számítottam hogy hirtelen vadorzó emberek fognak körül venni minket és egy ághoz kötözve fognak vinni a táborhelyükre szuper kis nyársnak. Erre a gondolatra nagyot nyeltem. Kettyn valami szines jelek is voltak elvégre az öltözéke eléggé hiányos volt. Körülbelül úgy nézett ki mint egy indián és mégis jól. Már tényleg kezdtem aggódni hogy kannibáloknak visz ebédre. Vagy ebéd? Talán vacsora vagy reggeli is lehetünk... furcsán volt rövid az utazás és a hely teljesen ismeretlen volt. Elvégre még azt sem árulták el hova visznek! Csak az idegesítő kérdőjel. Aztán megérkeztünk. Ezt abból vettem észre hogy majdnem neki mentem a stuardesnek aki megállt előttem. Egy kicsi kemping házas részleghez értünk. Odavezetett minket az egyikhez és kinyitotta az ajtót. Csak úgy! Spontán! Megborzongtam ahogy beléptem a porral és mocsokkal szennyeződött fakuckóba.

-Megérkeztünk. Sajnálom, de a ház évtizedek óta nem volt takarítva de egy kis kitartás és máris mesepalota lesz!-kacsintott. Évtizedek?visszhangzott bennem. Mellesleg ez a szó: ,,mesepalota". Erre is fintorognom kellett.  Épp ki akart indulni az ajtón de megállítottam. Persze nem értem hozzá.

-Hé, egy kérdés!-mondtam. Kérdőjeles szemekkel megfordult és engem firtatott. Megint nagyot nyeltem. Idegesített ez a nézés - Nem lehet bezárni az ajtót?-kérdeztem mert arra számítottam hogy valami kulcsot nyom a kezembe vagy hasonlót. De ehelyett csak kicsit odébb lökte az ajtót és megmutatott egy eltolható reteszt. Aztán elment. Klara hangját véltem felfedezni a hátam mögül.

-Áram? Nincs. Kulcs? Nincs. Biztonsági érzet? Hiányzik. Fény? Nincs. Körbevezetés? Nincs. Majd legalább eltévedünk. Garantált hát összeroskadás? Nos, az van! -összegezte a helyzetet és földhöz vágta a cuccait. -Remek Adne, most aztán a legjobb helyen vagyunk a világon...szuper az élelmiszer ellátás. Betoltak minket egy faroncsba hogy éljünk el itt és még mi takarítsunk ki? Na jó ez azért már túlzás...-mondta de még mielőtt folytathatta volna Tom befogta a száját és Cornelyre pillantott aki a harmadik megszólaló személyében játszott.

-Figyeljetek! Mi lenne ha...-mondta és ezzel elrántott egy függönyt. Olyan világos lett hogy hunyorogtam.-...felfedeznénk kicsit a házat mielőtt méltatlankodnánk?-mosolygott és a házba pörögve rántotta ki a függönyöket. Az ablakzárak remekek voltak és az üvegek mapulátlanul tiszták. Ez meglepő volt. Azt hittem rég bekohosodott már. De nem. Egy lépcsőt véltem felfedezni az egyik sarokban.

-Odanézzetek!-mondtam és a lépcső irányába kezdtem menni. Klara jött utánam. Aztán a tesóink is. Fellépdeltem a recsegő fokokon. Senki nem mutatott meghátrálást, mindenkinek felkeltette az érdeklődését mi van odafent. Hát fennt egy nagy tér volt ahonnan le lehetett látni egy részlegébe a nappali-előtér féleségnek. Aztán egy ajtó ahol volt négy ágy. Négy gondoltam gyanús grimaszt vágva. Mindegyik mellett egy tölgyfa éjjeli polc kicsi gyertyákkal mellettük amik viaszfürdőben voltak. Kirántottam egy fiókot. Tele volt hatalmas szálakkal véknyakkal és vastagokkal. Gyertyából volt felszereltségünk. Itt is voltak ablakok. Corny persze rögtön kihúzta a függönyöket hogy lássunk is valamit. -Nos, ágy választás?-ajánlottam. Corny az ablak alattit választotta ahonnan kirántotta a függönyt. Megvártuk Tomot ő mit felel. Ő a Cornely ágya mellett lévőt választotta. Klara ment Tom mellé én meg a másik fal mellé. A szoba tágas volt volt benne egy kis dohányasztal fotelekkel megegy hatalmas szekrény plusz egy kandalló az én ágyam előtt. 

-Na emberek takarítsunk!-kiáltotta el magát Klara, amin eléggé meglepődtem, elvégre ő és a takarítás? Kivéve csak akkor, amikor Tom agyára kell menni... Felpattant az ágyról, felrántotta Tomot is, természetesen, aztán kilökte az ajtón a bátyját és engem kezdett felráncigálni. Én egy pránába kapaszkodtam de nem volt értelme. Barátnőm mindig is sokkal erősebb volt nálam, egy párna meg amúgy sem vmi biztos pont egy kapaszkodásra. A lényeg lényeg: végül felrántott és kilökött az ajtón. Visszakukucskálva láttam hogy Cornelyre vigyorog.-Na nyomás ha nem akarsz úgy járni mint ez a két Istenteremtette!-mondta gunyorosan. Erre a hugom persze mint a rugó felpattant és kiviharzott a szobából le Tom után. Amikor Klara becsukta az ajtót adtam a fejére egy taslit.

-Ez a te jutalmad és méghozzá elég enyhe...-mondtam neki. Ő megtapogatta az ütés helyét és így felelt:

-Ja az biztos hogy elég enyhe volt...inkább gyenge-vágott egy idétlen grimaszt és kettesével lerohant a lépcsőn. Én utána mentem és kinyitottam egy konyhapult szekrényét. Volt benne egy csomó poros rongy. Megpróbáltam megnyitni a csapot és jött víz!? Teljesen meglepődtem. De hát a ház környékét majd később fedezzük fel. A rongyokat bevizeztem és elkezdtem takarítani a konyhát. A végére már meseszépen ragyogtak a bútorok és csillogtak a fogantyúk. Klara a nappalit vállalta, Cony a fürdőt. Tom pedig...öhm ablakot pucolt.  Legalábbis valami olyasmit. Aztán Klara válallta hogy felmos de én figyelmeztetően rángattam a mutató ujjam majd Tom felé böktem aki kishíján bealudt az ablakpárkányon bár a keze még mindig az ablakot sikálta. Csakhogy rongy nélkül. Klara kishíján elröhögte magát. Aztán gúnyosan rám nézett de tudtam hogy már megint valami tréfa dolog jár a eszében.

-Felmosunk vagy nem?-kérdezte és elvette a kezemből a vízzel teli vödröt és rázúdította a bátyjára. Az felordított rémületben. Én a szám elé kaptam a kezem. Cornely ijedt arccal támolygott ki a fürdőből de amikor meglátta a jelenetet hatalmas kacagásban tört ki. Klara a hasát fogta és elengedte a vödröt ami Tom fején landolt és ő is szüntelenül röhögött. Végül én is nagy hahotázásra gerjedtem ha már meg volt az alap hangzavar. Tom bosszúsan dünnyögött. Felállt a párkányról. Kezébe vette a vödröt tele engedte vízzel. Klara maga előtt rázta a kezét.-Nem! Nem, nem, rossz ötlet! Nehogy meg....-és egy nagy sikítás. Klara is csuromvíz lett. Kerestem egy vödröt és én is engedtem vizet de Tom megelőzött és én is csuromvizes lettem. Klara egy kis edénybe tett vizet és azzal locsolgatott.  Már mindannyian könnyeztünk a röhögéstől de nem hagytuk abba. Tom visszakapta tőlem és Klaratól a jussát de mi is. Aztán rájöttünk hogy valakit még nem ért csepp. Mikor megpróbáltunk berontani a fürdőbe Cornely már próbált visszatartani inket a saját súlyával torlaszolta el az ajtót. Három embernek viszont ez meg sem kottyant. Könnyedén belöktük az ajtót és végül Cornely is csuromvizesen vonszolta ki magát a nappaliba. Mindannyian kacagtunk.