ENSTORYM.FREEWB.HU

 

Betörtünk Tom szobájába.A szám elé kaptam a kezem. Szörnyű volt a rendetlenség. Még ha beléptünk is kapásból a lábunk elé kaptunk jó sok lomot.

-Na! Mi a terv?-kérdeztem bizonytalanul, bár elég egyértelmű volt. Klara nem törődve azzal hogy mi van előtte mindenbe belerúgott és utat tört a lomtengerben.

-Tudom mivel megyek Tom idegeire!-kis szünetet tartott-Vagyis, rendet rakunk-vigyorgott. Viszont valami fúrta az oldalamat:

-Oké. De hol van Tom?-kérdeztem. Klara legyintett és úgy tett, mintha nem is érdekelné. Minden esetre mondott valami olyasmit hogy biztos csajozik valahol. Nem törődtünk többet ezzel a témával, inkább hozzáláttunk. Rá is csodálkoztam magamban hogy Klara rendet akar csinálni és nem is tudtam hogy ő, hogy fog. Viszont annyira rájöttem hogy csak azért csinálja hogy a bátyja idegeire menjen. Nagy csörömpölésre lettem figyelmes. Klara a csörömpölő dolgokat belegórta a testvérének az íróasztal fiókjába és szekrényeibe. Keveredett hozzá egy pár ruhadarab is. A ruhákat amiket talált betömte a szekrényébe. Mindeközben gúnyos vigyorok és ,,muhaha" szerű nevetések hagyták el a száját. Én is hozzáláttam bár én hajtogattam és morfondíroztam mit, hova. Klara a kezemben lévő hajszárítót és a dezodort kikapta és bedobta a szekrénybe.

-De...-nyekkentem fel. Klara viszont közölte velem hogy nem kell ezen különösebben rágnom magam, itt mindegy, hogy mi és hova. Sóhajtottam, ez nem az én stílusom volt, de megpróbáltam megfogadni a barátnőm tanácsát és hasonló stílusban pakolni, ahogy ő szokott -meg úgy néz ki a bátyja is-.  Klara összetört pár CD-t meg műanyag vackot és még egy két csészét is. Fogalmam sem volt hogy azok hogy kerültek oda, de felnevettem amikor a pohár kicsúszott a kezéből és bravúrosan kapkodott a csésze után. Persze ez is összetört és ez volt a harmadik. Bár nem tudtam hogy mit keresnek Tom szobájában csészék. Ám egyszercsak nyílt az ajtó, pont amikor készen lettünk és büszkén vertük össze a tenyereinket, mintha a piszkos munkával lettünk volna készen. Tom felordított amint megpillantotta az ő szemében ,,rendetlenséget" a szobájában.

-Ti...mi a  fenét cisnáltatok itt?-üvöltötte dühösen és Klara felé kezdett trappolni. Ő csak vigyorgott karba tett kézzel. -Hogy képzeled? Nem is a te szobád és még a barátnődet is belerángatod!-dühöngött.

-De amikor te rángatod be a barátnődet a szobádba szerinted az nem szörnyülködik? -forgatta ki a szavait Klara. Tom ledobta a hátizsákját és a húga felé fordult, villámló tekintettel. De nem tudott mit felelni. Magamban egy jót nevettem, de kivül csak megszeppent arcot vágtam. Egyikőjük sem szólt de Klara firtató tekintetel próbálta átfúrni Tomot, majd önelégült vigyoral fejezte be. -Ja...Tom..?-mondta egy teljesen más hangon és az előző maszk helyett egy kedvesebbet és szelidebbet vett fel. A fiú felé fordult. -Holnap utazunk egy repülővel! Szóval pakolj össze gyorsan és légy útra készen!-mondta és kilökött engem a szobából. Közben rácsodálkoztam, hogy ilyen lazán mondja és nem megkérdezi hogy velünk tart-e, hanem ilyen lazán közli vele, hogy ez van ez lesz, punktum. Kijött ő is utánam, de Tom szava megállította abban hogy becsapja az ajtót. Fejével visszakukucskált.

-Tessék?-ripakodott Tom.

-Ismételjem meg? Talán süket vagy drága tesókám? Igen jól hallottad. Holnap, utazás, bizony!! Ne faggatózz én sem tudok semmit...-mondta erőteljes gúnnyal és unalommal aztán élvezettel csapta be maga mögött az ajtót. Fenyő zöld szemei ragyogtak a büszkeségtól. Jaj annyira elbűvölő szemei voltak Klaranak, Tomnak is ilyen szemei voltak, amolyan családi örökség, apjuktól örökölték. Tomnak étcsokoládé színű, barna haja van, parasztbarna bőrrel. Testalkata izmos, és nagyon magas, megértem ha minden lány kedvence. Klara hajszíne viszont egyezik a mogyoróbarnával és tépett, rövid állig érő, ami kacérságát jelképezi és a keménységét. Mindig sportosan öltözködik akárcsak Tom, ritkaság ha szoknyát vagy elegáns ruhát vesz föl. Imádja a focit, szinte minden fiú megirigyelhetné a tudását. Illata pedig, mindig is frissen szedett levendula illatott áraszt, míg Tom beleöltözött a csokoládé és fahéj keverékébe. Míg ezeken elvigyorodva gondolkodtam, Klara lelkesen lengette a kezeit a szemem előtt. Mikor észhez tértem megragadtam a kezét és maga mellé csaptam aztán sarkon fordultam és bementem a szobájába. Dél volt, hamarosan ebéd. Klara mellém csüccsent az ágyra, és pont abban a pillanatban csörrent meg a telefonom. Arra számítottam hogy valami rejtélyes ember, ugyanis csak számot írt ki a kijelző. Meglepetésemre Cornely szólalt meg a vonalban. 

-ARIADNE!-üvöltött a telefonba, mire kicsi fintorral odébb emeltem a fülemtől a készüléket.

-Igen, ez a nevem, ügyes vagy...-mondtam unott hangnemben de ő ügyet sem vetett rá. Klarara pillantottam aki értetlenül meredt rám.

-Mégis hol a francban  vagy? A ház be van zárva nekem meg nincs kulcsom!-förmedt rám én meg kishíján elröhögtem magam. Teljesen megfeledkeztem róla. Mivel elég hangosan beszélt a telefonba Klara is meghallotta ő viszont kirohant a szobából és ott hallottam hogy pukkadozik a röhögéstől, megjegyzem, nem is ő lenne. Én egy nagyot nyeltem.

-Hát drágám, igen, igen ez a helyzet! Sajnos te még túl felelőtlen és, hm, fiatal vagy a saját kulcshoz...-játszadoztam. Klara nyitva hagyta az ajtót és kis zsünet után újból nevetni kezdett.

-Adne! Hagyd ezt abba és azonnal gyere haza! Egyrészt éhes vagyok, másrészt nincs kedvem a ház előtt ácsorogni hogy mindenki hülyének nézzen! Szóval indulj hazafele bárhol is vagy!-üvöltött. Bárhol is...mintha nem sejtené hogy Klaraéknál vagyok, mindegy.

-Gyere át te Klaraékhoz, mit szólnál ha itt ebédelnénk?-kérdeztem és kérdőn barátnőm felé pillantottam aki bekukucskált az ajtón és hevesen bólogatott. Cornely egy idegeset fújtatott és letette a telefont. Elégedett vigyor ült az arcomon majd Klaraval együtt röhögtük el magunkat. Nyertem.