ENSTORYM.FREEWB.HU

 

Csengettek. Én és Klara fennt voltunk. Klara rögtön jelentkezett hogy kinyitja de míg válaszolhattam volna ő már rég lennt volt és kinyitotta az ajtót.

-Ó üdv Rosie néni!-hallottam a hangját lentről ugyanis nyitva felejtette az ajtót. Vagyis itt volt a postás. Elmosolyodtam és rögtön Rosie néni képe merült fel előttem. Az öreg néni igencsak fiatalosan tartotta magát. Ezüstös haja, mindig egy kecses kontyba tűzve ragyogott a fején, szürkéskék szemei mindig érdkelődve és kedvesen firtatták azt akivel szemben állt. Arcain fiatalos ráncok húzódtak és a szája vékony, málna színű volt. Mindig elegáns szoknyát és blúzt viselt, hacsaknem postás egyenruhában járt kelt. Jó magas volt kábé akkora mint én. Klara feljött én meg értetlenül néztem rá. A kezében nem volt levél. -Gyere le! Rosie néni a te kezedbe kívánja adni a levelet!-mondta. Bólintottam és lerohantam a lépcsőn ami recsegett ropogott alattam. -Jó napot Rosie néni!-köszöntem és egy mosoly szökkent az arcomra.

-Szervus Ariadne! Levelet hoztam a számodra!-mondta és átnyújtotta. A levelen nem volt feladó. Arra gondoltam valaki a Rosie néni kezébe adta hogy hozza el ide hozzám. Ezért meg is kérdeztem.

-De...ki a feladó?-néztem ferdén az öreg hölgyre. Megrázta a fejét.

-Azt én sem tudom... de nézd csak meg jobban a levelet, úgy látom igazi kincset kaptál, Ariadne kedvesem!-mondta rejtelmes mosollyal és bezárta maga mögött az ajtót. Elment. Sóhajtottam és a levelet firtattam. Levágódtam a kanapéra. Klara pedig mellém, de olyan lendülettel hogy jó nagyot szusszant a kanapé. Néha magam is el csodálkoztam azon mekkora energiával rendelkezik a barátnőm.

-Klara!-ripakodtam rá. Ő csak szigorúan nézett rám és a levél felé bökött hogy inkább firtassam azt. Hát jó hallgattam rá. A levelet kezdtem nézegetni és bambultan néztem. A nevem arany cirkás betűkkel volt ráírva. Arany tinta volt és valami szép tollal irhatták mert gyönyörű volt és nem volt elmaszatolva. A levél borítékja hosszúkás volt ezüstösen ragyogó. Vagyis azt hittem hogy ezüstösen ragyogó. Mintha kristály kövek díszítették volna. Igen, icipici színesen villogó kristály darabkák díszítették a borítékot. Teljesen elsápadtam. Hátradőltem és kikerekedett szemekkel néztem előre. A borítékot az ölembe ejtettem de még fogtam. Klara csak kérdezgett hogy mi a baj , mivan már? De olyan messzinek tűnt. Sokkolódtam. Ez biztos. Kitépte a kezemből a levelet. Ez visszahozott a valóságba.

-Hé, adod vissza!-morogtam rá.

-Nyugi-tolt hátra félkézzel.-Csak látni szeretném hogy mitől hűltél el annyira-mondta teljesen higgadtan. Idegesen fújtattam. Elvettem tőle a levelet. Majd elkezdtem neki magyarázni. Jobban éreztem magam ha az én kezemből nézheti az érdekes borítékos levelet. Bélyeg nem volt rajta. Csak az én nevem az is úgy hogy: Ariadne Arkon-nak. Kötőjellel.  -Na, de nincs kedved kibontani?-szólalt meg hirtelen és megint majdnem kivette a kezemből a borítékot de most gyorsabb voltam. Lassan kezdtem bontani a hátuljánál. Tudtam, hogy Klara még ezt a szép igényes borítékot is cafatokra tépné csakhogy megtudja mit rejt a számára szóló üzenet. Elég lassan haladtam a kinyitással és hallottam ahogy Klara puffog és sóhajtozik és morog meg mindent csinál. Erre szoktam én azt mondani hogy aki kíváncsi hamar megöregszik. Végülis összejött, kinyílt a boríték. Kihúztam egy cetlit...és négy jegyet!? Hitetlenkedve meredtem a jegyekre, de az üzenet jobban érdkelt. Kinyitottam a két felé hajtott szintén ezüstösen ragyogó lapot. Azzal az aranytintával volt ráírva a következő üzenet:

Kedves Ariadne!

Örömmel írtam e sorokat, és még nagyobb örömmel tölt el hogy kezedben tartod ezt a négy fős utazásra szóló üzenetet, avagy a jegyeket. Nem bánom kit viszel magaddal, de a lényeg, hogy jól válogasd meg a társaidat. Ez nem egy kiruccanás. Ez egy kaland, avagy küldetés, amit neked és azoknak akiket magaddal viszel kell teljesítenetek.  Az utazás egy szigetre visz. Holnap indul délben a repülőtök, úgy hogy igyekezned,igyekeznetek kell! Ne vigyél magaddal fényképezőt meg telefont, mert nem lesz rá szükséged! Meg persze az ehhez hasonló felesleges dolgokat sem! Nem mondok semmit a helyről, úgyis felfedezitek! 

Ui.: Vigyél magaddal iránytűt!

 

Már megint falfehérnek véltem magam. Klara kitépte a kezemből a levelet és elolvasta, majd az egyik jegyet elvette és a zsebébe dugta.

-Nafigyu! Megvannak a kísérők és a négy fő. -jelentette ki harciasan. Én persze értetlenül néztem rá, nem tudtam mire gondol pontosan. Persze volt már olyan jó barátnőm hogy kiolvasta a tekintetemből a kérdést, így fel se kellett tennem.-Ugye egyszer jössz te, mert neked szól a levél...-kezdte én szívesen vitába szálltam volna ezzel a kijelentésével, de tényleg muszáj volt.-..gondolom jövök én is, és én hozom Tomot, te Cornelyt!-mondta és eléggé úgy hogy nem tűri azt hogy ellenkezek. Nade a Cornelys dologgal egyáltalán nem értettem egyet.

-Nanem! Cornely kizárt! Inkább Barney vagy nemtudom...-mondtam neki. Barney a kutyám. Barna border collie, aranyos kislány. Kicsi sógornőm. Klara csak fenyegetően rázta a mutatóujját és színésziesen lehunyta szemeit.

-Cornely bizony jönni fog! Velem nem szállhatsz vitába!-mondta megint ellentmondást nem tűrő hangon de engem már nem érdekelt.

-Kivagy te, hogy megmond ki jön vagy sem? Én kaptam a levelet ha jól emlékszem!-morogtam neki.

-Lehet, hogy te kaptad a levelet! De van jobb ötleted?-tette csípőre a kezét és mostmár láttam hogy komolyan mondja és szigorúan nézett rám. Csüggedten sóhajtottam. Igaza volt. Már megint. Szokás szerint ő nyerte meg a vitákat.

-Igazad van. Viszont most inkább megyek és összepakolok, te pedig segítesz!-utasítottam. Ugyanis tudni illik én nagyon nehezen pakolok össze mindig válogatok és hajtogatok meg természetesen, kivasalok. Klara ennek szöges ellentéte. Amit talál azt bedob, legyen az vasalatlan,vasalt,összehajtogatott vagy sem. Zacskókat betesz ezrével ha kell a szennyesnek, és az ő részéről meg van oldva a bepakolás. Nekem azért néha megpróbál segíteni, kisebb sikerekkel. Nem megyek vele túl sokra, de azért jó ha valaki csakúgy ott van mellettem. Legalábbis, én szeretem. Kisebb az esély, hogy elfelejtek valamit.