ENSTORYM.FREEWB.HU

 

Aludtam, és ezen rendesen meg is lepődtem. Tőlem ez szokatlan. Mikor kinyitottam a szemeimet csak arra lettem figyelmes hogy a többiek is aludnak. Sóhajtottam, az utóbbi időben már sokadszorra. Az órámra tekintettem. Nem járt, de körülbelül három órája utazhattunk. Értetlenül meredtem az órámra de legalább az időérzékem nem hagyott cserben. A zsebemben kotorászni kezdtem az iránytűmért. Régi vacak volt viszont lenyűgözően működött. Még apa fiókjában találtam amikor kicsi voltam és imádtam kotorászni az asztalában mert mindig leltem valami kincset. Az iránytű pedig mivel szép csillogó volt, nagyon felkeltette az érdeklődésemet. A mutatója színarany volt és nem rozsdált be.   Az alapja mintha valami márvány lett volna és azon cirkás betűkkel tájak betűjének elsője. Nagyon szerettem ezt az iránytűt.  Hirtelen valami megzakkant. Mindenki fölébredt. Mint valami kómás emberek úgy néztek körül. Szemükből ki lehetett olvasni hogy ,,Mi a fene van?" Kábé. Berohantam a pilóta fülkébe Kettyhez aki nyugodt pofával vezetett tovább.

-Hé mi volt ez!? -kiáltottam. Ketty csak vigyorgott, ha mégegy kérdésemre így vigyorgok, esküszöm behúzok neki. 

-Semmi rémisztő. Üljön vissza és utazzon békésen!-utasított. Azt hittem felpofozom, sőt majdnem rá is vitt a lélek, de azért higgadtságot tükröztem az arcomon és visszamentem. Klaraékról leolvastam azt a kérdést hogy na, mi volt? De megingattam a fejemet. Megint zakkattunk. Most Klara pattant.

-Mi a...?!-mondta dühösen és felállt. Berontott a pilóta fülkébe.-Na jólvan kisanyám osszad hogy mi a jó eget művelsz a géppel hogy mi itt halálra rémülünk!-modnta durván. Nevetni kezdtem, de gyorsan a szám elé kaptam a kezem. Ketty viszont ugyanazt válaszolta neki mint amit az előbb nekem. Azt hittem Klara meg is üti, már ahogy ismertem, de kivételesen nem. Csak úgy csinált ahogyan én is az előbb, de láttam hogy a vulkán kishíján kitört. Leült és még ott pöffeszkedett magában. Cornelyre pillantottam. Az ablakon bámult ki szüntelenül. Érezte hogy közelebb hajolok hozzá ezért megragadta a pólóm nyakát és odarántott. Láttam csodálkozó arckifejezését.

-Te jó...-akadozott a szavam és hatalmasat nyeltem. Épp hogy a repülő nem súrolta a fák tetejét. És milyen fantasztikus látvány volt ez. Indák, dzsungelek, olykor fel fel bukkanó majmok valami egzotikus fajták és. Egy hatalmas vízesés néhol pálmafák. Mintha a paradicsomban lennék esküszöm! Ketty jelent meg a pilóta fülke függönye előtt. Maga elé mutatótt a repcsi végébe. Egy lépcső állt ott. Eddig nem is volt ott! csodálkoztam.

-A kilátás onnan a legszebb!-vigyorgott. Miután eltünt a függöny mögött, fintorogtam. Aztán felmentünk a lépcsőn. Klaraék is a tájat kémlelték és fent....Elakadt a lélegzetem. Mintha mi álltunk volan a fák tetején. Valami szuper tiszta és friss levegő kúszott be az orromba és töltötte el az egész testem. A repülő teteje a szabad tér volt. Mindent beláttunk odafentről. Azt hittem menten elájulok. Az egyik korláthoz rohantam és kacagtam. A többiek is körülbelül ugyanígy reagáltak, aztán pedig közeledtünk a talajhoz!?